invjourn

A tényfeltáró újságírás támogatása

 

A tényfeltáró újságírás támogatása

Miért kell támogatni a tényfeltáró újságírást?

Azért, mert érdemes rá, és azért mert a műfaj rászorul a támogatásra.

A korrupció és a csalás felderítése az alkotmányos munkamegosztásban nyomozó és jogalkalmazó szervek feladata. Számtalanszor előfordult azonban, hogy tényfeltáró újságírók derítettek fel nagy horderejű korrupciós ügyeket. Ennek többféle oka lehet. Előfordulhat, hogy egy-egy informátor szívesebben informálja névtelenül azt az újságírót, akiben megbízik, előfordulhat, hogy egy ügyet könnyebb felderíteni a tényfeltáró újságírás eszközeivel, és az sem lehetetlen, hogy egy korrupciós ügy hatósági felderítésének az áll az útjában, hogy a hatóságok végső soron politikai irányítás alatt állnak, esetleg olyan szereplők politikai irányítása alatt, akik nem érdekeltek az adott korrupciós ügy felderítésében. A politikai, közigazgatási, hatósági szférát a nyilvánosság ellenőrzi, a nyilvánosság általi ellenőrzésnek pedig nélkülözhetetlen eleme a tényfeltáró újságírás.

Nincs ez másként az Európai Unióval sem. A több országot is érintő korrupciós ügyek elveszhetnek az alapvetően az országhatárokon belül dolgozó nemzeti nyomozóhatóságok között, az Unió csalás elleni hivatalával, az OLAF-fal kapcsolatban pedig sokszor merül fel, hogy a jogkörei túlságosan szűkösek, és hogy a politikai függetlensége nem megnyugtatóan rendezett. Az OLAF az Európai Bizottság egyik főigazgatóságaként működik. Ez egyrészt azért probléma, mert az OLAF hatáskörébe tartozik a Bizottsághoz kapcsolódó esetleges korrupciós ügyek felderítése is, másrészt azért is, mert egy korrupciós ügyekben nyomozást folyatató szerv akkor sem lenne jó helyen egy politikai testület alatt, amelynek tagjai ezer szállal kötődnek az őket jelölő tagországok politikai életéhez, ha csak a tagországokban nyomozna az Unió erőforrásai terhére zajló csalás és korrupció után. Az OLAF a legjobb helyen az Európai Ügyészség alatt lenne, amelynek a létrehozásáról régóta szó van. A Bizottságnak az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló javaslatát az Európai Parlament megtárgyalta és jónak találta, az ügy azonban hosszú ideje a Tanácsnál áll, egyes tagországok kormányainak, köztük a magyar kormánynak a tagállami szuverenitásra hivatkozó ellenállása miatt, aminek az egyik lehetséges olvasata az, hogy egyes tagországok nem lelkesednek egy olyan nyomozóhatóság létrehozásának az ötletéért, ami fölött semmilyen politikai kontrollt nem tudnak gyakorolni.

A tényfeltáró újságírás hatékonyságát a korrupciós ügyek felderítésében számos közelmúltbeli példa is alátámasztja. Tényfeltáró újságírók derítették fel például, hogy Luxemburg hogyan segített hozzá egy sor nagy multinacionális céget ahhoz, hogy más uniós tagországok rovására rengeteg adót elkerüljön. (Lásd például: http://www.theguardian.com/business/2014/nov/05/-sp-luxembourg-tax-files-tax-avoidance-industrial-scale). Ugyancsak tényfeltáró újságírókhoz kötődik az előző európai parlamenti ciklus egyik legnagyobb botránya, amikor újságírók egy csoportja, akik lobbistának álcázták magukat, arra vett rá pénzért több európai parlamenti képviselőt, hogy adják be azokat a módosító indítványokat, köztük a fogyasztóvédelmi intézkedéseket akadályozó módosítókat, amiket készen a kezükbe nyomtak. (http://www.thesundaytimes.co.uk/sto/news/insight/article582604.ece).

A tényfeltáró újságírás azonban az újságírás legköltségesebb, legtöbb erőforrást és időt követelő műfaja. A médiapiacon az utóbbi másfél-két évtizedben történt átrendeződések nem kedveznek ennek a műfajnak. 2012-ben az Európai Parlament, illetve többek között zöld frakciótársam, Bart Staes kezdeményezésére született egy átfogó tanulmány a tényfeltáró újságírás helyzetéről az Európai Unió országaiban. A „Deterrence of fraud with EU funds through investigative journalism” [Az EU forrásaival elkövetett csalástól való elrettentés a tényfeltáró újságírás eszközeivel] című tanulmány egyértelműen alátámasztja a tényfeltáró újságírás hasznát a korrupció feltárásában és megelőzésében, másrészt tényszerű, részletes empirikus elemzéssel tárja fel a műfaj lényegesen megnehezedett helyzetét az új struktúrájú médiapiacon. (http://www.europarl.europa.eu/document/activities/cont/201210/20121002ATT52809/20121002ATT52809EN.pdf) 2013-ban egy a Bizottság által felállított magas szintű szakértői munkabizottság, a „High level group on media freedom and pluralism” is arra a következtetésre jutott, hogy a tényfeltáró újságírás finanszírozására új forrásokat is kell találni a piaci források mellé. (http://ec.europa.eu/information_society/media_taskforce/doc/pluralism/hlg/hlg_final_report.pdf)

Lehet-e politikai döntéssel közpénzből finanszírozni az újságírókat, akik időnként politikusok és politikai intézmények után nyomoznak?

A tényfeltáró újságírás közpénzből történő támogatása első pillantásra ellentmondásosnak tűnhet. A támogatott újságírókra nem fog-e óhatatlanul valamiféle lojalitási kötelezettség érzete nehezedni azok iránt a politikai döntéshozók vagy intézmények iránt, amelyek döntöttek a támogatásukról? Meg lehet-e őrizni a műfaj függetlenségét és integritását, ha a közpénzből történő finanszírozás lesz a tényfeltáró újságírás egyik pénzügyi forrása?

Ez jogos felvetés, de van rá válasz. A válasz röviden az, hogy meg kell őrizni a távolságot a finanszírozásról döntő, a finanszírozási forrást allokáló politikai intézmény, és az újságírók, szerkesztőségek között. Ennek az a módja, ha a két szereplő közé egy köztes szervezet ékelődik, a finanszírozó politikai intézménnyel ez a köztes szervezet áll kapcsolatban, a támogatásban részesülő újságírók nem. A támogatást nyílt pályázati rendszerben kell megszervezni, amiben követelmény, hogy a nyertes pályázatokat teljes egészében a köztes szervezet, vagy a köztes szervezet által megbízott zsűri válassza ki, mégpedig úgy, hogy a pályázatok tartalma – azaz a pályázó újságírók által javasolt tényfeltáró nyomozások tárgya – tökéletesen titokban maradjon a politikai és közigazgatási szervek előtt.

Több működő példa is van ilyen megoldásokra. (A tényfeltáró újságíróknak támogatást nyújtó Journalismfund.eu egyik fő támogatója például a flamand kormány: http://www.journalismfund.eu/funding-0)

2009: Az Európai Parlament pályázati támogatási rendszer bevezetését kezdeményezi tényfeltáró újságírók számára

 

2009-ben a Parlament, Anne E. Jensen dán liberális, Helga Trüpel német zöldpárti és Ivo Belet belga néppárti (jobbközép) képviselők javaslatára támogatási program elindításáról döntött határokon átnyúló vagy az egész Uniót érintő tényfeltáró újságírói projektek támogatására, évi másfélmillió eurós kerettel. A keret bekerült ez Európai Unió következő évi költségvetésébe. A Parlament elképzelése az volt, hogy a beérkező pályázatokat majd egy független, köztes testület bírálja el.

Az elképzelés rögtön 2010-ben el is jutott az első pályázati kiírásig, amit azonban a Bizottság csakhamar visszavont, mert nem látta teljesíthetőnek a Költségvetési rendelet közpénzhasználatra vonatkozó követelményeit, ha a támogatásokat teljes egészében egy független testület kezeli. A visszavont pályázatot egy megvalósíthatósági tanulmány elkészítésére kiírt közbeszerzés követte, tekintettel arra, hogy a Költségvetési rendelet akkor már folyamatban levő módosítása esélyt adott a támogatási rendszernek az eredeti elképzelés szerinti megvalósítására.

A pályázati rendszerből azonban a mai napig nem lett semmi.

2014: A tényfeltáró újságírás támogatására 2010 óta használatlanul a költségvetésben szereplő keret kikerül az Európai Unió 2015-ös költségvetéséből

Képviselői mandátumom kezdetén kollégáimmal azt tapasztaltuk, hogy a támogatási keret, ami négy éven át szerepelt a költségvetésben, a 2015-ös költségvetés tervezetéből kimaradt. Akkor még nem láttunk világosan ennek az okát. A projekt egyik eredeti kezdeményezőjével, Helga Trüpel frakciótársammal, és Dennis de Jonggal, az Európai Egyesült Baloldal – Északi Zöld Baloldal frakció tagjával közösen beadtunk egy költségvetési módosító indítványt a költségvetési sor visszahelyezéséről. (http://javorbenedek.hu/modosito-inditvanyt-nyujtottunk-be-az-europai-unio-2015-os-koltsegvetesenek-tervezetehez-a-tenyfeltaro-ujsagirok-kutatasait-tamogato-palyazati-rendszer-falallitasa/) A módosító azonban nem ment át. Túl későn értesültünk az egész ügyről ahhoz, hogy a költségvetési módosító javaslatunk megvalósíthatóságát a Bizottság előzetesen véleményezni tudja, ezért nem tudott bekerülni a pártok által közösen támogatott kompromisszumos módosítók közé. Ekkor álltunk neki a munkatársaimmal, hogy részletekbe menően kinyomozzuk, mi történt a megelőző négy évben a parlamenti kezdeményezéssel, hogyan és miért süllyedt el eredmény nélkül négy év után.

A parlamenti kezdeményezés bizottsági elsüllyesztése az adminisztratív obstrukció eszközeivel

 

Néhány hónap nyomozás után elképesztő kép rajzolódott ki előttünk. A Bizottság a Parlament döntésének végrehajtására először „pilot projektet” indított 2010-ben, ami hamar megbukott a pénzügyi szabályozással összefüggő, korábban említett nehézség miatt. Ezután egy évig nem történt semmi, majd 2012-től az alvó pilot projekt helyét egy előkészítő intézkedés vette át. Ez abból állt, hogy a Bizottság negyedmillió euróért megbízott egy tanácsadócéget (a Bizottság egyik jól bevált, rendszeresen alkalmazott partnerét), hogy írjon tanulmányt arról, hogy a parlament kezdeményezése megvalósítható-e. A tanulmány minden jel szerint már 2013-ban elkészült, többek között onnan tudjuk ezt, hogy a Bizottság már 2013 októberében elkezdett rá hivatkozni, azonban a mai napig nem publikálták. 2013-ban a 2014-es költségvetés kivitelezhetőségéről nyilatkozva a Bizottság azt írta, hogy nem fogja tudni folytatni az előkészítő intézkedést, mert 2014-ben nagy felfordulás lesz a parlamenti és bizottságbeli őrségváltás miatt, és különben is, a nem közölt titokzatos tanulmány azt hozta ki, állították, hogy a projekt túl drága lenne. A 2015-ös költségvetésből pedig szinte már automatikusan maradt ki a költségvetési keret: Ha egy előkészítő intézkedés már három évig futott, akkor nem futhat tovább. Kérdés, persze, hogy ez vonatkozik-e olyan esetekre is, amikor a Parlament által eredetileg kezdeményezett projekt nem futott egy percet se. A részleteket egyik munkatársam megírta az Átlátszóra, egy teljesebb, angol változatban: http://english.atlatszo.hu/2014/11/12/parliament-proposed-grant-scheme-for-investigative-journalism-lost-in-the-maze-of-commission-administration/, és egy kicsit rövidebben magyarul is: http://atlatszo.hu/2014/11/13/a-tenyfeltaro-ujsagiroknak-szant-tamogatas-sorsa-a-bizottsagi-adminisztracio-utvesztojeben/

A megvalósíthatósági tanulmány nyilvánossága

 

Ahogy kollégám cikke is beszámol róla, októberben megpróbáltam elkérni a megvalósíthatósági tanulmányt a projektet menedzselő DG COMM főigazgatójától, Gregory Paulgertől. (Nem a főigazgatónak írtunk először, de a pofonegyszerű kérdéseinkre adandó választ a kollégái jobbnak látták feltolni a főigazgató szintjére, ami világosan mutatja, hogy valójában nem technikai kérdésekről, hanem egy politikai utasítás végrehajtásáról van szó, amikor a program elsüllyesztésének körülményeiről beszélünk. Levelezésünkről kollégám részletesen beszámol.

A Bizottságot jogszabály kötelezi arra, hogy nyilvánosságra hozza a tanulmányt, és egyébként is abszurd, hogy a Parlamentben nem jutunk hozzá ahhoz a tanulmányhoz, amire közel másfél éve hivatkozik a Bizottság, amikor meg kell magyarázni, hogy miért nem tesz semmit egy, a Parlament által kezdeményezett program kivitelezése érdekében. Ehhez képest 2014 októberében csupán annyi választ kaptam a főigazgatótól, hogy majd küld egy linket, ha nyilvános lesz a tanulmány. Azóta újabb három hónap eltelt, link még nem jött.

2016-ra újra nekifutunk

 

Annak ellenére, hogy a program költségvetési sorát nem sikerült visszatenni a 2015-ös költségvetésbe, a program megvalósításának tervét nem adjuk fel. Ha publikálják addig, akkor a megvalósíthatósági tanulmány ismeretében, ha nem, akkor anélkül, a 2016-os költségvetés tervezésekor valamilyen formában újra kezdeményezni fogjuk a program elindítását. A fejleményekről itt fogok beszámolni.

 

 

Photo source: advancingthestory.com

This post is also available in: angol